Vajon miért olyan nehéz megengedni a pihenést, és ez hogyan áll összefüggésben azzal, hogy miként boldogulunk kapcsolatainkban? Nem csak okfejtés, hanem kézzel fogható segítség a mindennapokhoz, amely gyakorlatok hozzásegítenek egy boldogabb élethez.
🔷🔶 A “LENNI” BÖLCSESSÉGE ÉS BELSŐ DILEMMÁJA
– Megérdemlem a pihenést? 🔷🔶
.
A múlt heti témában – Lelki töltődés – talán az egyik legfontosabb kérdés, ami felbukkan és tudattalanul teszi a dolgát a lelkünkben: “Megérdemlem a pihenést?”
.
Sokunkban talán ez fel sem merül, vagy ha meg is kérdezzük magunktól, a válasz fejből érkezik: “Hát persze.”
.
Nézzünk egy kicsit ennek a mélyére, vedd fel a lélekbúvár szemüveget, és gyere velem oda, ahol ez jobban megérthető, miről is van szó:
.
Talán nem mondok újat azzal, mikor azt mondom, pihenni is a családunk környezetében tanultunk vagy éppen nem tanultunk meg. Mi számított egyáltalán pihenésnek? A munka után végzett házimunka, mintegy levezetés? Vagy pihenést jelentett az “ugorj már le a boltba egy sörért, most úgysem tanulsz” vagy éppen “majd ha..” feltételek, esetleg szabad volt iskola után, hétvégén játszani, aludni, sportolni? Nagyon sok minden függ a korábban magunkévá tett családi mintáktól, a megbecsülés, elismerés mértékétől, amit kaptunk, és az elvárásoktól, amit felénk támasztottak.
.
🌿 Ha a szüleinktől megkaptuk az egészséges visszaigazolást az elvégzett munkáról, elismerést a jól teljesített feladatok, a megugrott kihívások után ÉS mutatták a pihenés jogosultságát talán még akkor is, ha nem feltétlenül volt mögötte elvégzett munka, kvázi “érdem”, akkor a pihenés állapotában tartózkodni természetes lesz számunkra. 🌿
.
Itt nem csak arról van szó, hogy munka után édes a pihenés, hanem arról is, hogy milyen mértékben érezzük át a létezés természetes dinamikáját, ami cselekvés és nem cselekvés, a tenni és a lenni körforgásából áll. Ha ezt magamra is képes vagyok vonatkoztatni, hogy létezésem természetes állapota a “lenni” ugyanúgy mint a “dolgok csinálása”, akkor a szünet, a nem mozdulás, a stop, restart, két lélegzetvétel közötti állapot normális, számomra elfogadható és szükséges momentumai lesznek a folytatáshoz.
.
Dr. Buda László ezt a fenti jelenséget ÖN-ÉRDEM-ÉRZET-nek nevezi, amiről így ír a Mit üzen a tested? című könyvében:
“Az a gyermek, akit bántalmaznak, megaláznak, elutasítanak, elhagynak, elárulnak vagy elhanyagolnak, mélyen magában egy olyan meggyőződésre jut, hogy ő rossz, bűnös, értéktelen. Hogy végső soron érdemtelen a szeretetre. Ez a sérült ön-érdem-érzet a kulcsa az önszabotázs történeteknek. Mert- hosszabb távon- az ember azt kapja az élettől, amit meggyőződése szerint érdemel.”
.
Hogyan is jön mindez a pihenéshez, a lelki töltődés befogadásához, gyakorlásához?
.
Saját önismereti utam és klienseimmel folytatott munka során tapasztalom, hogy a pihenés állapotában létezni nem mindenki tud önfeledten. Két szélsőség mutatkozik: az egyik, amikor ez a sérült ön-érdem-érzet viszi őket a végkimerülés állapotába, munkamániába, egyéb függőségi helyzetbe, avagy a cselekvés képtelensége tartja őket egy beragadt, számukra is már kényelmetlen, állóvíz-állapotba.
.
Mit lehet ilyenkor tenni?
.
🔷 FIGYELNI 🔷
.
Itt az első akadály általában az, hogy van bennünk egy szinte állandó meggyőződés, hogy VALAMILYENNEK KELLENE LENNI, és az mindegy hogy milyen, de nem ilyen mint most. Vagyis az az állapot alapvetően nem jó, amiben vagyok, vagy ahogyan vagyok, ahogyan érzem magam, a testem, az egzisztenciám, a kapcsolataim.
Ez a szűnni nem akaró, jellemzően magának helyet fúró gondolat, elégedetlenség belső monológokban nyilvánulhat meg, ami – hm, figyeljük csak meg: sokszor a szüleink, tanáraink hangján – így szólalhat meg: Ez így nem jó. Máshogy kellene csináld! Így nem helyes!
A kulcs itt a figyelem, amiben egyszerűen elkezded észrevenni ezeket a belső hangokat, mondatokat, amik nem hagynak nyugodni, és az is könnyen meglehet, hogy leminősítik éppen azt amit teszel, vagy ahogyan teszed, legyen az bármilyen elvégzett dolog, a munkád, vagy ahogyan kommunikálsz és intézed a hétköznapi tennivalóidat.
Annak tudatosítása, hogy ez VAN, már sokat segít a helyzeteden, és segít abban, hogy valamit kezdeni tudj ezekkel a nyugodni nem hagyó gondolatokkal, érzésekkel.
Önismeretben haladóknak következő lépés lehet az, hogy megfigyelik a hanghoz fűződő KAPCSOLATUKAT, vagyis azt, hogy jelen pillanatban miként viszonyulnak ehhez az elégedetlenséghez. A kapcsolat feltárása, a viszony megnevezése és tudatosítása már egy hatalmas lépés az ön-érdem-érzet gyógyításához.
.
🔷 FOGADNI 🔷
.
Gyakran tapasztalom azt is, hogy a kiegyensúlyozottságra, jó közérzetre való törekvésünk, magyarán, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben és kapcsolatainkban elmehet egy olyan elvárásokkal megtűzdelt szélsőséges irányba, amire egyszerre jellemző a konfliktuskerülés és az érzéseink feletti kontroll. Csak nehogy valami gond legyen, hiszen ki a fene akarja rosszul érezni magát?
Érthető módon senki.
Ugyanakkor az állandó jó kedélyállapotra, békére való törekvésünk gátat szab a saját valóságunk megismeréséhez, nevezetesen nehezebb érzéseink fogadásához és kifejezéséhez.
Mikor tapasztaljuk az esetleges kellemetlen érzéseket, például düh, irigység, szégyen, feszültség, szorongás, sértődés, félelem, és még sorolhatnám, ezeket rendszerint próbáljuk “elengedni” azzal a meggyőződéssel, hogy ezen én már túl vagyok, nem hagyom hogy eluralkodjon a hangulatomon, nem érdemli meg a helyzet hogy én érezzem magam rosszul miatta, és a többi racionális magyarázatok, amik ezen érzések elnyomásához, és bagatellizálásához vezet.
Az elengedni akarás ez esetben a legnagyobb akadály, amit magunk elé görgetünk, ehelyett engedni és fogadni érdemes ezeket az érzéseket. Megtanulni érezni és átélni érzéseinket akkor is, ha éppen azok nehezek és fájdalmasak. Fogadni őket ugyanúgy mint egy rég nem látott jó barátot és belátni, hogy ezekkel az érzésekkel együtt élhetünk teljes, valóságos, önmagunkhoz hű életet. Gyakorolhatjuk, hogy ahelyett, hogy azt mondanánk ezeknek az érzéseknek, hogy “Ne legyél itt, megzavarsz, tűnés! E helyett mondjuk azt: “Fogadlak, engedlek, biztonságban vagyok.”
.
🔷 KÉRNI 🔷
.
A Figyelem és a Fogadás gyakorlása együtt már elképesztő változást hozhat mindennapi életünkben. Ha bármelyikben is úgy érzed támogatásra vagy iránymutatásra van szükséged, akkor kérj segítséget!
És itt eljutottunk a következő ponthoz, a kéréshez, amely bár igen egyszerűnek tűnő lépés, annak megtanulása, hogy kéréssel fejezzük ki igényeinket és szükségleteinket, egyáltalán nem adott, vagy magától értetődő, sokkal inkább tanult magatartásforma, amit érdemes elsajátítani.
.
🌿🌿 A fenti hármas – FIGYELNI – FOGADNI – KÉRNI nem csupán a kezdeti téma, a lelki feltöltődésre,valódi pihenésre való képességünk fejlesztésére és ön-érdem-érzetünk gyógyítására szolgál, hanem magában foglalja a Kapcsolattudatosság lényegét: önmagunkkal való kapcsolat, azaz saját világunk felfedezése, megértése, új módszerek eszközök tanulása másokkal való kapcsolatainkra is pozitív hatással van. 🌿🌿
.
Ha megtanulom magam MEGFIGYELNI, gondolataimat és érzéseimet tudatosítani, akkor rátanulok arra is, hogy miképpen FOGADJAM azokat. Ha már tudom engedni és fogadni, akkor megtanulom azt is, hogy miképpen fejezzem ki. Ez az önkifejezés – legyen akár verbális vagy non-verbális – és a másik felé megfogalmazott KÉRÉS segít nekem abban, hogy meg merjem mutatni, mások előtt is vállalni nehézségeimet és igényeimet, leküzdve ezzel a félelmet, miszerint hogy ha látják mások a kevésbé szerethető oldalamat, és sebezhetőségemet, akkor kapcsolatvesztés történik, megítélnek, bántanak, rosszul reagálnak rám.
.
🌿🌿 Az önfelvállalás, önmagamhoz való őszinteség vezet el ahhoz, hogy belső félelmem ellenkezőjét tapasztaljam meg: figyelembe vesznek, reagálnak rám, bízhatok a kapcsolatban. És ez a bizalom az, ami a jól működő társkapcsolat, tovább megyek.. a boldog, kockázatvállaló, fejlődést és változást magával hozó bátor élet elengedhetetlenül szükséges feltétele. 🌿🌿
Nem véletlenül lett a Kapcsolattudatosság szlogene az alábbi:
A BOLDOG KAPCSOLAT ÖNMAGUNKKAL KEZDŐDIK.