#feszültségcsökkentés #stresszkezlés #eszközök

Félelem és Tudatosság napi szinten beszélgetnek bennem. Miközben mindkettejükkel tudok azonosulni, van mikor Félelem kétségbeesett szavai hangosak, van mikor Tudatosság nyugodt bölcs hangja vagyok, legjobban azt az állapotot szeretem, amikor csak kintről figyelem az egész diskurzust.

F: – Egyedül vagyok ma is, nem bírom, ha ez így lesz sokáig félek, megbolondulok. 🙁
T: – Ma 5 emberrel beszélgettünk, Katához is átmentünk. A családoddal, barátaiddal folyamatos a kapcsolat telefonon, messengeren. Mitől érzed magad egyedül?
F: – Hogy nincs itt velem senki fizikailag, nem bújhatok oda valakihez, és én sem ölelek át másokat. Ez nagyon hiányzik.

Félelmem bennem kicsire kucorodik, térdét felhúzza az állához, karjával körbefonja lábait.

T: – Igen, ez nekem is nagyon hiányzik.. Szeretnéd, hogy átöleljelek?
F: – Igen, de félek elkapom a vírust, vagy én fertőzlek meg téged.
T: – Ez a szabályozás a testekre vonatkozik, mi más formában vagyunk jelen Andiban, szabad ölelkezni. Szeretnéd hát?

Félelem könnyeivel küszködve csak bólintani tud, odakucorodik Tudatosság ölébe, karjaiban biztonságban kezdi érezni magát, amitől ernyedni kezd képzeletbeli teste, és elengedi magát, majd hangos zokogásba kezd:

F: – Mi lesz így velünk?? Mi lesz ha elfogy az élelmiszer, ha nekem már nem jut, ha elfogy a pénz, és nem tudom kifizetni amit kell, hogy lesz majd?
T:- Én akkor is itt leszek. Itt leszünk egymásnak.
F: – De miért nem tudsz mondani valami kézzelfogható biztatót, miért nem mondasz valami biztosat, ez a bizonytalanság a legrosszabb!!
T: – Tudom, Szívem. Nagyon nehéz most ez a bizonytalanság, és ha valami biztosat szeretnél hallani akkor az ez: Együtt vagyunk, együtt átveszeljük ezt is. Nem vagy egyedül.

Félelem még mindig hangosan sír, de hüppögése a ringatásra és a Nem vagy egyedül kijelentésre enyhülni látszik.

F:- Énnekem ez olyan nehéz, és rajtam kívül meg biztosan sokmindenki másnak is, akiken nem tudok segíteni, olyan rossz ez a tehetetlenség..

Arcát befúrja Tudatosság mellkasába, és erősen kapaszkodik.

T:- Megtesszük amit lehet, Szívem. Megtesszük a tőlünk telhető legtöbbet. És képzeld mások is segítenek, olyan sok kezdeményezés indult már, az emberek összefognak.

Félelem feltekint, szeme már nem csak a könnyektől csillog.

F:- Tényleg..?

Tudatosság szelíden, mosolyogva néz rá, megsimogatva Félelem arcát:

T:- Tényleg. Gyere böngesszünk a neten, keressünk együtt néhány példát erre.
F: – jó.. de nézünk táncos videókat is?
T:- Persze, nézhetünk azt is! 🙂

És együtt, Tudatosság és Félelem bizonyítékokat keresnek arra, hogy a világban milyen jó dolgok történnek a nehézséggekkel párhuzamosan.

Tudom, most egy ideig nyugi lesz, ellesznek egy darabig.