☝️Az emberiség valódi problémája az, hogy kőkori érzelmekkel, középkori intézményrendszerrel és isten-szerű technológiával rendelkezik.”
/Edward O Wilson/
Miután ebbe a “netes okosságba” futottunk a párommal, jóízű beszélgetésbe elegyedtünk arról, hogy mennyire igaz ez a kijelentés, de önmagában nem a ténymegállapítás a megoldás.☝️
Azon kezdtünk el 🤔gondolkodni, hogy mitől lehetne jobb a helyzetünk? Mitől lehetne szebb hely a földünk és hogyan lehetnének az emberek boldogabbak?
Viktor nem is gondolkodott sokáig, összeszedett egy listát, amit lentebb olvashattok. Én önismereti szempontból fűztem az egyes pontokhoz gondolatokat, hogy mit kell(ene) megtenni az önfejlődés útján, ha ezt egyéni szinten el akarjuk érni. És tudjuk.. ha az egyének jól vannak, akkor a közösség, a kollektíva is jól van. Az “Emberiség” az emberrel, az egyénnel kezdődik…
🔹Tudatosabbnak kellene lenni a saját érzelmeinkkel, megértőbbnek mások érzelmeivel.
Önismereti munka: megfigyelni, hogy mikor, mit érzel, majd megtanulni ezt kikommunikálni tisztán, erőszak-mentesen. Ahogy haladsz az ön-együttérzésben, saját magad megszeretésében és elfogadásában, úgy automatikusan válsz empatikusabbá másokkal.
🔸Türelmesebbnek lenni, amikor azonnal akarunk valamit, és kitartóbbnak amikor küzdünk valamiért.
Önismereti munka: szép lassan felnőni a gyermeki viselkedésből, felnöveszteni magunkat azzal, hogy elkezdünk felelősséget vállalni az érzéseinkért, vágyainkért, szükségleteinkért. Ha ez a belső érés, felnövekedés megtörténik, akkor megtanuljuk megtartani magunkat, elbírjuk a nehéz érzéseinket is, hiszen kiépült az a bizonyos belső erő, amiben van megküzdési hajlandóság és képesség.
🔹Kevésbé irigynek lenni, mikor másnak van valamije, és bőkezűbbnek mikor nekünk.
Önismereti munka: Jó pár nehéz érzést felcímkéztünk társadalmilag “rossz” címen. Hogy kicsinyes, gonosz, helytelen. Pedig az irigység is csak egy érzés, aminek a mélyén általában az áll, hogy “Nem vagyok elég/Nem vagyok elég jó/sikeres, csinos/stb”. Ezzel a nem vagyok elég érzéssel érdemes dolgozni tovább, mert ez fog elvinni a megoldás felé.
Vagy itt a másik oldal is: az irigység fakadhat abból a gondolkodásmódból, hogy “nekem ez jár”. Ha gyerekkorban túl sok majom szeretetet kaptál, akkor hajlamosabb lehetsz elégedetlenkedni, feszülni akkor, ha valami nem úgy történik, ahogy te szeretnéd. Ebből kijönni nem könnyű, de nem is lehetetlen – cserébe sokkal többször tapasztalod majd meg a békét a lelkedben. Bőkezűnek lenni? Akkor vagyunk képesek adni, ha az természetes módon, a “jól vagyok” érzésből fakad. Abból hogy nekem már annyim van (energiám, figyelmem, időm pénzem) hogy én már adok magamnak eleget belőle, másnak is készen vagyok nyújtani.
Ameddig viszont ez belső kényszerből fakad azért, hogy majd cserébe biztosan megkapom a vágyott figyelmet, időt, energiát, az csak hamis útra visz.
🔸Elfogadóbbnak lenni, mikor segítséget nyújtanak nekünk és segítőkészebbek, mikor más szorul rá.
Önismereti munka: az adok-kapok egyensúlyát úgy lehet megtalálni, hogy megnézed, melyik van túlsúlyban az életedben. Inkább adsz vagy inkább elfogadsz? Melyikben érzel nehézséget, melyik könnyebb számodra? Azt tanultad az élettől, hogy “erősnek kell lenni”, vagy azt tapasztaltad meg többször, hogy neked segítenek az emberek esetleg az “majd valahogy megoldódik”?
🔹Hálásabbnak lenni azoknak, akik valóban segítenek és kritikusabbnak azokkal, akik csak annyit adnak és úgy, amennyi és ahogyan az ő érdekük
Önismereti munka: Megtanulni felismerni a különbséget. Ez viszont azzal kezdődik, hogy nagyító alá veszem a kapcsolataimat és megfigyelem a dinamikát, ami közöttünk zajlik. Hogy milyen helyzetben mikor, milyen érzéseim és gondolataim támadnak.
Itt elengedhetetlenül fontos téma a határhúzás kérdése, az önérvényesítés témája is.
A hála kifejezése, az elismerő szavak kommunikálása pedig tanulható. A hála automatikusan megszületik, ha érezzük a kapcsolatban az őszinteséget, a kölcsönösséget és a pozitív hozzáállást.
🔸Kevesebbet harcolni azokkal, akik nem az ellenfeleink és többet azokkal akik kihasználnak vagy elnyomnak.
Önismereti munka: itt is a kulcs a felismerés. Megkérdezném magamtól: milyen helyzetben vagyok most? Elégedett vagyok-e azzal, ami történik velem? Boldog vagyok-e a kapcsolataimban? Kivel van nehézségem, és mi az a nehézség? Megnézném ugyanakkor azt is, hogy mi vezetett el ahhoz, hogy most itt tartok? A saját felelősségem megkeresése és megtalálása fájdalmas, ugyanakkor elengedhetetlen lépés.
A felsoroltak határai egyéniek, mindenkinek magának kell megtalálnia a saját életére vonatkozóan, hogy hogyan javíthat rajta.
Önismerettel, sok gyakorlással.💡
Ha úgy érzed, hogy bármelyik pont megszólított, 💬 kommenteld ide!
💡Ha ötleted van arra vonatkozóan, hogy mivel lehetne még szebb és jobb hely a 🌎 bolygónk, és az emberek kapcsolata önmagukkal, egymással, azt is tedd ide bátran, bővítsük együtt a listát! 🙂