“Úgy látom ölelésre van szükséged!”
Erre én: …
.
Hm, milyen sokszor van úgy, hogy a tüskés viselkedés mögött egy szeretetre éhes lélek lakozik. Arra várva, hogy valaki lásson túl végre ezen a páncélon, ezen a kétségbeesett színjátékon, és merjen, akarjon közelebb lépni..
Hiszen olyan jól esne valakitől végre ez a bátorság, ez a szándék, ez a kíváncsiság és melegség.. Annyira vágyja a közelséget, ugyanakkor fél is attól, hogy ha valaki ilyen közel kerül, és meglátja valódiságát, akkor majd az illető visszaél vele, bántani fogja.
Fél.
Nagyon fél.
Ezért kellenek a tüskék, ezért kell ez a páncél.
.
Igen.. Szomorú állapot ez. Ha nem látunk át ezen a működésen, akkor undoknak, bunkónak, arrogánsnak nyilvánítjuk az illetőt és minél távolabb kerülünk tőle. Ha átlátunk rajta, és megsajnáljuk, szinte meg akarjuk menteni ezt az embert saját magától, akkor közel akarunk lenni hozzá, nyitni őt a világra, a szépre, és ezért kedvesek vagyunk, vonzzuk magunkhoz őt és bevonódunk az élethelyzeteibe, amiben lehetünk mi a nagybetűs Megmentők. Közben észre sem vesszük, de magunk is sérülünk. Egy olyan embertől várunk hálát, pozitív visszajelzést a saját jóságunkra vonatkozóan, aki képtelen megadni. Önbecsülés helyett önbecsapás a jussunk.
.
S van úgy, hogy átlátunk rajta, meglátjuk a szenvedő lelket belül, akivel együtt tudunk érezni. Nem lesajánljuk, nem ítélkezünk. Egészséges módon védeni is akarjuk magunkat a tüskéktől, így miközben együtt érzünk, kedvesek vagyunk, közben határokat is húzunk vele, és nem engedjük túl közel. Nem akarjuk megmenteni, sem bevonódni a tudattalan játszmába.
.
Reagálhatsz sokféleképpen. S lehet, hogy ez a tüskés páncél is ismerős neked..
Miközben a Tüskés kívülről várja a páncélja lebontását, előbb utóbb rá kell döbbennie, hogy a páncél belülről nyitható. Onnan kell kezdeni a kibontást, és lehet, hogy majd ahogy szabadul meg ettől az elrettentő jelmeztől és kezdi megmutatni magát, a sérülékenységét, a valódiságát, valaki majd belép az életébe, és beszáll a lebontásba. Nem erőből és megmentőből segít, hanem szelíd, őszinte szeretetével.
.
Emberek vagyunk. Lehetünk bármelyik szerepben. A fő az, hogy tudjuk, felismerjük a szerepünket. Innen lehet elindulni a változás felé.
❤,
Andi